Te vagy a mi hősünk

Nem indult könnyen, tudom jól,
voltak álmok, mik elszálltak valahol.
De tizenöt éve minden megváltozott,
mióta egymásra találtunk, szívünk együtt dobogott.

Emlékszel, mikor messzire mentünk,
remény égett szívünkben, Ausztria várt.
Dolgoztunk, és minden erőfeszítésünk
büszkeséget hozott az életünkbe.

És eljött a nap, mikor kezed a kezemhez ért,
azóta minden reggel hálát ad a szívem.

Köszönöm, hogy vagy nekünk,
dolgos kéz, de puha szív – így szeretünk mi.
Köszönöm, hogy mindig mellettünk állsz,
Imikém, te vagy a mi hősünk, örökre, amíg élünk.

Minihuber napok, fűrész por a munkás ruhádon,
de tudtam, nagy dolgokra születtél te.
Aztán 12 évvel ezelőtt Hanna született,
mosolya mindent elmondott.

Majd két év múlva Emília érkezett a családunkban,
szemében csillag ragyogott.
Két kislány, két álom, két ajándék,
velük lett teljes a világ, és öröm minden perc.

Kilenc éve már, hogy hazatértünk,
a ház, amit építettünk - szépítettünk lett a szívünk csücske, az otthonunk.
A kalapács koppan, te álmot faragsz,
minden lécben ott a szorgalmad jele ragyogás.

Volt váltás, újrakezdés, hit a csodában,
és most te állsz itt, a saját vállalkozásodban.
Nézek rád, és csak azt érzem: megérte minden,
hisz együtt léptünk végig ezen az úton, minden napon.

Köszönöm, hogy vagy nekünk,
dolgos kéz, de puha szív – így szeretünk mi.
Köszönöm, hogy mindig mellettünk állsz,
Imikém, te vagy a mi hősünk, örökre, amíg élünk.