Térkép nélküli csoda vers 1: Nem tudtam, mit keresek, míg meg nem láttalak. A szemeidbe néztem, és eltűnt a világ. Sötét volt, mégis fényes, mint ég és csillag egyben.
vers 2: A pillantásodban hazataláltam csendben. A bőröd, mint a hajnal, megsimította lelkem, és hirtelen úgy éreztem, hogy mindig is ismertelek.
refrén 1: A hangod nyugalom, mint nyári est szellője, amitől minden seb lassan begyógyul bennem.
Hid: Te nem csak olyat adtál, amit reméltem valaha – hanem olyasmit is, amit elképzelni se tudtam.
refrén 2: Te voltál az első, aki nem a testemet látta, hanem belém nézett, és megmaradt a lelkemnél.
cue: Azóta más vagyok. Azóta csillog a szemem. És ha kérdezik, miért – csak annyit mondok: te.