Batmannek Gothem

Emlékszem, csak egy kép volt, semmi több,
De a szívem megbolondult, bennem valami pörgött.
Nem tudtam, ki vagy, de tudtam, hogy kell,
Mint Betmennek Gotham, nekem te lettél a jel.

Aztán Horvátban, a nyárban, a sós szélben,
Ott álltál előttem, és nem hittem el ébren.
A naplemente csak minket figyelt,
És akkor tudtam: ez a sztori nem véletlen.

Pumpedli, te vagy az én Bruce Waynem,
A sötét barlangban is megtalállak én!
Nem kell Betmobil, elég a nevetésed,
Ha rám nézel, nincs semmi, amitől félek.

Harminckilenc év, de még mindig game on,
Te vagy a főszerep, nem kell semmi dráma, csak a play gomb.
Ha csokit rejtesz, én megtalálom, tudod,
A Bet barlang titkait is ismerem, full tudós módon.

Néha hős vagy, néha meg bohóc,
De a nevetésed nélkül üres minden napom.
Ha elgyengülök, Te tartod bennem a lelket,
És ha hívsz, jövök – ez nem ígéret, ez reflex.

Pumpedli, te vagy az én Bruce Waynem,
A sötét barlangban is megtalállak én!
Nem kell Betmobil, elég a nevetésed,
Ha rám nézel, nincs semmi, amitől félek.

Nem kell álarc, mert te így vagy igazi,
Nem kell hősnek látszani, mikor már az vagy, Zoli.
A világ néha zűrös, de veled van értelme,
És ha elbújnál, én akkor is megtalálnálak benne.

Pumpedli, te vagy az én Bruce Waynem,
A sötét barlangban is megtalállak én!
Nem kell Betmobil, elég a nevetésed,
Ha rám nézel, nincs semmi, amitől félek.