Kinga

Kinga, kinek haja kék,
Bolygó árnyék, ha betévedsz egy szűk mellékutcába.
A zsebei lyukasak, szél járja át őket,
Pénze sosem akad, mindig kéreget.
​"Adj egy picit, kérlek, csak egy apróságot,
Macskám vár odahaza, éhes a kis drága."
Így szól szelíd hangon, szemében egy régi vágy,
Kezét nyújtja csendben, mint a szél egy halk sóhaj.
​Ott ül vállán Mici, fekete, selymes,
Kékes hajjal harmonizál, puha, meleg, kellemes.
Két kék szem figyel, és egy pár sárga, rejtélyes,
Kinga és a macskája – együtt élik az életet, a csodát.