Már majdnem ősz van

Már majdnem ősz van

Nézz a nyár bánatos szemébe
fényes tüze most csak parázslik
sűrű könnyek között a végtelen út
már nagyon távolinak látszik.

Bár még zöldellnek a lombok
és a süllyedő nyártól egy kis időt kér,
már néha egy, egy kifakult álom
lábam előtt haldokolva földet ér.

Erdő mélyén csend kosarában
az ősz hozza fagyos hajnalát,
karcsú őzek isszák fel
leveleken gyöngyöző harmatát.

De délutánra mint őserő rázza meg
sűrű fénykarját a Nap,
mint vágtató izzó paripa
szürkén ásító felhőbe harap.

Még érleli a napokat
arcokra szégyenlős mosolyt csal,
de a tömött fák ágai köz
felzúg egy elfeledett őszi dal.

Még hallgatom, az idő
hajamba szövi ezüst fonalát,
és tócsák tükrében a vén Hold
szomorú csillag képeket lát.