Markó GPU

[Intro – gyors, menetelős riff, dobpergés, háttérben szél és fegyverzaj]
A hajnal véres fénnyel ég,
A csatatér csak emlék rég.
De ott áll egy név az idő falán,
Markó – a géppuskás, a front határán!

[ 1. Versszak – lendületes]
Acélcső szól, a föld remeg,
A 39 nem feled meg senkit.
A szél hozza a múlt dalát,
A harc szívében él tovább.

A zászló lobog, a szívek égnek,
Bajtársak dőlnek, de nem félnek.
Markó gépe énekel,
És minden lövés egy hős ének!

[ Refrén – himnikus, kórusban énekelt]
Markó! – a géppuskás,
Tűzvonalban ő az igazság!
Fémbe zárt szív, acél az álma,
A hősök közt örökre áll ma!

Markó! – a második század szava,
Vihar közt is harcolt hazája!
Tűz, vér, por és árny –
De Markó neve örökre áll!

[ 2. Versszak – gyorsabb, pörgő riffek]
A nap lehull, de ő marad,
A csillagok is tiszteletet adnak.
Sebek a bőrön, emlék a lélekben,
De a bátorság örök tűz benne ég benn!

A harc zaja zúg, a szív dobban,
A hős dalát viszi tovább a harcban.
Nem kér díjat, nem vár szót,
Csak megőrzi a bajtársak szót!

[Refrén – még erősebben, kórussal, szintetizátor háttérrel]
Markó! – a géppuskás,
Tűzvonalban ő az igazság!
Fémbe zárt szív, acél az álma,
A hősök közt örökre áll ma!

Markó! – a második század szava,
Vihar közt is harcolt hazája!
Tűz, vér, por és árny –
De Markó neve örökre áll!

[ Bridge – epikus lassítás, gitárszóló, háttérben kórus]
A föld sír, de az ég figyel,
A hős dalát már a menny kéri el.
De míg ember él, és szól a dal,
Markó neve tűzként fennmarad!

[Final Refrén – minden hangszer együtt, kórus teljes erejével]
Markó! – a géppuskás,
A 39 örök hős csillag!
Nem hajolt meg, nem adta fel,
Ő volt, ki az éjben is ember maradt el!

Markó! – a géppuskás,
A legenda él, és zeng a vas!
Föld, ég, tűz és árny –
Markó neve örökre áll!

[ Outro – lassan elhalkuló szóló, háttérben katonai dobpergés és szél]
“A hősök nem halnak meg… csak a dal folytatja őket.”