Nyiss a világra ablakot

Egy érintés csupán,
mintha szellő vékony
ujjai játszanának,
egy elnyűtt régi dallamot,
mintha hinni akarnád,
hogy így nyit
a világra végül,
mindent megmutató ablakot.

Nyiss ablakot a világra,
benned fény lakik,
azon át látni a jót,
s látni a rosszat is.
Lélek bújik ott,
mint bársonyos álom,
ki egyszer benned élt,
azt örökké várod.

Úgy állsz a tükör előtt,
mintha értenéd magad,
és szebbnek látod, mint ami,
vagy ahogy látnál másokat.
Csalfa képek azok,
rajta színes máz ragyog,
festett álarc csupán,
min az élet hagy nyomot.

Nyiss ablakot a világra,
mutasd meg új ruhád,
a régi, ócska göncöket,
már úgysem hordanád.
Pedig ráncai között a múlt,
ezernyi képe felragyog,
ne zárd magadba,
nyiss a világra ablakot.