Hitel

Majd világra húznak hitvány kezeikkel,

Míg ernyedt nyakadról lemetszik zsinórod

Maszkkal fedett arcuk, sötét szemeikkel

Lesik, míg a Földet vagy Istent csodálod.



Nevén keresztel, hogy birtoklód nevezzen

adósán kívül más nevén. Bölcsőd nyomor,

hol savas víz fakad, addig se emeljen

fel kezén a magát emésztő éhgyomor.



Majd fényre tör s odébb lép, rongyod ragadva

föléd ér, terhedben a titok s haragja

maga alatt pusztít, önmagán taposva

– Valaki taszítson Téged a magasba!



Már világra húztak mocskos kezeikkel,

Utódod nyakáról metszhetik zsinórod

Maszkkal fedett arcod, sötét szemeiddel

Lesed, míg a Földet vagy Istent csodálod.