Álmodni csodát

Mikor már nem ölel senki,
nincs aki karját kitárja feléd,
már nem látod hajának lobbanását,
és nem látsz aggódó könnyet a szemén.

Csak nézed a régi képeket,
érzed szívedet csavarja a bánat,
mert a sok szép emlék, mind mozdulatlan,
és már régen nem hiszel a csodákban.

Pedig, hogy örülnél egy apró csodának,
ha halhatnád újra könnyű lépteit,
ha szemébe nézve megláthatnád,
a feléd áradó szerelmes érzéseit.

Hogy örülnél, ha éreznéd újra illatát,
mint bársony felhő, mikor körbeleng,
hallanád újra hangját,
mi még most is talán füledbe cseng.