A BETYÁR----FOLYTATÁS

Teltek a napok boldogan a házban,
egy nap oszt’ kopognak est alkonyában.
Nem állt ott más, csak darutollas csendőr,
a betyárt kereste, ki ki is jött bentről.

A lopott lóról beszélt, ő nem is tagadta,
eszében sem volt várni a parancsra.
Elment a csendőrrel, kissé zavarva,
reménykedve abba, hogy szabad lesz tavaszra.

Bíró elé vitték, kibeszélt ott mindent,
nem hazudott semmit, követte ő Istent.
Az uraság is ott volt, meghallgatta végig,
s tudta, hogy nagy büntetés érik.

Megszánta a betyárt, hisz jó volt a pára,
kérte is a bírót, hogy az ügyet lezárja.
Nem tesz ő panaszt, hisz szükségből tette,
lovának árát elteheti zsebbe.

Boldog volt a betyár, hisz bűnét megbánta,
ígérte az úrnak, hogy számíthat reája.
Levágja a tarlót, nem is kell őt kérni,
bocsásson meg neki, nem is fog ő késni.

Barátok lettek, az úr és a szolga,
nem is lehetett volna jobb dolga.
Gyermekét nevelte becsülettel, tisztán,
arra tanította, sose legyen hitvány.

Jó vége lett ennek, senki sem bánta,
mindenki szívébe beosont a hála.
Ha valaki meg is bánt téged,
akkor is tegyél csak mindig egy kis szépet.