Fogyok

A felszínre menekültem,
Könnyeim értékét
Féltve féltem,
Mert gyöngyömtől megfosztva
Ssemmim ssincs
Csak kemény bánatom a kincs.

Partját veszíti életem,
Naponta eltaszít a végtelen,
A holnap feketénél feketébb,
És csillagígéret az Ég...

Amint megfognám kezedet
Érezném az éltető kenyeret,
De kérni nem tudok... fogyok,
Ha nem szeretsz... nem vagyok...

Amit már réges-rég untam,
Cinkosomnak szegődött a múltam,
Zsonglőrködik velem a vég...
És kéreti magát a még...