Text
Ha már nem leszek
Ha már nem leszek, ne sírj értem, kérlek
A csend majd mesél rólam, ha nem beszélek
Az árnyékban ott leszek, ahol a fény megáll
Egy régi dallam száll, mint emlék, ami fáj
Ha már nem leszek, őrizd meg a nevetésem
A nyárban, a szélben, a régi fényképen
A padon, ahol ültünk, még ott van a nyom
De a szívem már messze, túl minden zajon
Motoron érted jövök, ha álmodban hívsz
A sebességben ott vagy, ahogy a szívem visz
Nem számít a távolság, se az idő súlya
A szeretet örök, nem törik meg a múltja
Ha már nem leszek, ne kérdezd, miért
Az idő néha elvisz, és nem hagy reményt
De minden szó, mit mondtam, benned él tovább
Mint egy el nem küldött, őszinte vallomás
Verseimben ott leszek veled, minden sorban
Mint esőcsepp az ablakon, halk, de nyomot hagyva
És ha hallod a szélben a nevem suttogását
Tudd, hogy szeretlek még —mint, túl minden határt