Text
Te voltál a tükör, de összetört a kép,
Hiányod éget, de nem jössz már felém.
Hazugságok láncai szorították szívem
Most keresem újra önmagam
Elvitted magaddal a szívem felét,
Nélküled némán hallgatom az éj csendjét
Hiányod árnyéka kísért mindenhol,
De nélküled is élek, bár fáj, de jól.
Emlékeid bennem, mint tetovált sebek,
Akármerre nézek, még mindig ott vagy velem.
Álmomban látlak, nappal meg hiányzol,
Minden perc nélküled lassan halálthoz.
Elvitted magaddal a szívem felét,
Nélküled némán hallgatom az éj csendjét
Hiányod árnyéka kísért mindenhol,
De nélküled is élek, bár fáj, de jól.
Most már tudom, nem könyöröghetek,
Ha maradsz, ha nem én tovább megyek
Erősödöm lassan, új szív épül fel,
És nélküled egyszer újra teljes leszek.
Elvitted magaddal a szívem felét,
Nélküled némán hallgatom az éj csendjét
Hiányod árnyéka kísért mindenhol,
De nélküled is élek, bár fáj, de jól