Száll a füst

Füst száll a levegőbe, nyugi van a téren,
Nevetünk a semmin, elúszik az érem.
Nem kell sok, csak egy slukk és kész,
A világ kisimul, nincs több stressz, csak peace.
Itt van Lunk Adrián, kicsit nagy szája,
De nem baj, épp ezért szeretjük,
Meg mert jó a csárja – huh, az üt, mint egy álca,
Ő mindig hozza, amit kell, nem csak a dumája.


Száll a füst, megy a sztori,
Haverokkal minden buli.
Nevetünk, míg jön a hajnal,
Ez az élet, zölddel zajjal.
Nem kell semmi más, csak a brigád,
Meg a fű, ami mindig megoldja a hibát.


De itt van még egy fickó, ő a Németh Roland,
Nem is tudod, mit csinál, és elveszi a porodat.
Sosem szól sokat, csak figyel és lép,
De mikor beindul, akkor minden szétég.
Ők a brigád, velem együtt forog a világ,
Csak egy kis zöld, és már nincs is hibánk.
Teraszon ülünk, sztorik, röhögés,
Itt nincs dráma, csak nyugi és közös élmény.


Száll a füst, megy a sztori,
Haverokkal minden buli.
Nevetünk, míg jön a hajnal,
Ez az élet, zölddel zajjal.
Nem kell semmi más, csak a brigád,
Meg a fű, ami mindig megoldja a hibát.


Nem kell sok pénz, csak jó vibe meg fű,
És pár arc, akivel az este mindig üt.
Szívjuk, nevetünk, a gond elrepül,
Ilyen az élet, ha a brigád együtt ül.