Dóra, a szülinapos

Emlékszem, mikor először rám nevettél, Két kis szemecskéd a világom lettél. Göndör fürtjeid, pici kéz nyújtva felém, Az életem egyik legszebb napja volt, mikor születtél.
Eperjesi fűben másztál boldogan, Ruhácskádban ragyogtál – mintha szivárványban. A vödörben kacagtál egy nyári délután, Egy pillanat volt, amit szívem örökké őriz már.
Pikkolót mesélve bújtál az ölembe, Lapozgattad a könyvet – szeretetünk rendje. Traktor vitt, bátyád nevetett, Szülinapi bulin lufikat eregettetek – boldog percek mentek.
Diplomával a kézben, ragyogsz a képen, És Dávidka fentről néz angyali fényben. A bazilikában gyűrű, menyasszonyi csoda, csillagként ragyogsz mama szemében – szívek halk dala.
Dórácska, drága, te vagy a szívemnek dala, Minden év, minden mosoly – a lélek ajándéka. Ha újra bekanyarodik a kocsi az udvarra, Én ott állok, karomban várva, minden nap csodája.
Forma1-n izgulunk, ebédnél nevetés, Családunkban te vagy a szelíd szeretés. Én most dalba csomagolom ezt a boldog napodat, Drága Dórácskám – szívem örökre köszönt téged ma.