Eskuvo

Volt egy nap, mikor minden megváltozott,
Két szív egy ritmusra dobbant.
Reni mosolya, mint tavaszi fény,
Imi néz rá, s a világ már nem kér több reményt.


Ez a nap a miénk, ez a perc örök,
Örökre belénk költözött.
Bíborka álmát csillagfény alatt,
Két kéz vigyázza.
Zsuzsa és Imre könnye mosolygó,
Boldog szívük ma már csak hálát ad.


Lépésről lépésre, együtt az úton,
A csendben is hallod, mit súg a múltjuk.
Budapest fénye ma értetek ragyog,
S a harang a szélben szelíden dalol.


Ez a nap a miénk, ez a perc örök,
Bennünk él tovább, szívünkbe költözött.
Bíborka álmát csillagfény alatt,
Két kéz vigyázza.
Zsuzsa és Imre könnye mosolygó,
Boldog szívük ma már csak hálát ad.


S ha jönnek majd esők, jön vihar,
Egy ölelés mindig ott van, ahol kell.
Ez a család, az az otthon,
Nem kell több szót, csak örökre maradjon.


Ez a nap a miénk, örökké ragyog,
Mint Duna felett a hajnal, úgy lobog.
Bíborka szeme csupa fény és csoda,
A holnapban Reni és Imi otthona.