Japánkert

A teaház mellett apró sziklakert,
kis patak juharlevelet sodor,
zúgójánál millió csipkés fodor,
halk locsogásától mélyebb a csend.

A kert éke a lenyugvó nap fája,
virágos ága közt szellő libben:
hívőként megláthatod, ott ül isten,
s lelked át mennyei béke járja.

Pillangó szállt a madáritatóra,
hímporos szárnya a fényben remeg,
átlátszó vizű kicsiny kerti tóban

fel-le úszkál az aranyhalsereg,
elfáradt lélek, s csapongó tekintet
kőlámpás íves kalapján pihen.