Mikor születtem én e földnek, anyám adósa volt a végtelennek, megadta érte élő gyermekét, s felnevelte ő... a napszerelmesét: Tejébe tette méze zamatát, hogy örökbe adja élet illatát.
Te gyönyörű vörös csillag asszony, ott kékülő lepedőn jár az alkony, látom ottani messze fényedet, hogy miként hullajtod értem könnyedet. Drága felhőim édes angyala, örökön legyen fönt is anyák napja!