A Paták Dala - A Szél és a Vágta.

(Hmm... hmm... hmm... hmm...)
Halk dübörgés...
Megremeg a föld...
Paták dala szárnyra kél,
Őseink harci szelleme, még bennük él.
(Hmm... hmm... hmm...)
A szél suttogva meséket hord...
A múlt árnyéka bennük dalol...
Ég és föld között, egy álomban él,
Ahol a messzeség még hívta,
Ahol a szél még lágyan ringatta...
De lábai alatt az idő elcsendesül,
A világ sóhajt – és vele együtt menekül...
Patája mély dübörgése,
Szívemnek erős lüktetése.
Mély tekintete hív,
Hogy vágtázzak vele, amíg csak bír...
(Hmm... hmm... hmm...)
S most együtt szállunk a szellő szárnyán,
Álmaink útján,
Hiszen a szabadság csak miránk vár!
De léptünk lassul, s a valóság utolér...
A szívünk tudja, visszatérünk mi még.
Mert a lovast is hívja a szél,
A határtalan messzeség.
S ő… ki száguldana csak tovább...
Megáll...
Mert hűsége mélyebb a szavaknál,
Bizalma erősebb a láncoknál.
Követve engem,
Lassan, bússan,
Haza sétál.
Patája mély dübörgése,
Szívemnek erős lüktetése.
Igazi társ ő,
A lelkemnek hű szerető...
Igazi társ ő,
A lelkemnek hű szerető!