Text
Van nekem egy jó barátom,
motorozik egész nyáron,
felpattan a verdájára,
száguld ő a nagyvilágba.
Volt nekem egy régi álmom,
motorozást kipróbálom,
Jó barátom megkértem,
vigyen el egy útra engem.
Tavaly ősszel egy szép napon
eljött értem ő motoron,
gyere, koma, pattanj mögém,
csapjunk a lóerők közé.
A felülés nehezen ment,
hozzá majdnem létra kellett,
nagy pocakom nem egy előny,
kellett hozzá minden erőm.
Adrenalin emelkedett,
gyomrom egy kicsit reszketett,
sisak fejem szorította,
lábamat a görcs is húzta.
Felbőgött a gép alattunk,
szép szolidan elindultunk,
de jött mindjárt egy-két kanyar,
majdnem tele lett a gatya.
Nem ültem én még motoron,
főleg nem egy ilyen nagyon,
utasnak sem könnyű lenni,
vezetővel együtt élni.
Ö dőlt jobbra, én meg balra,
kézzel jelzett, ne légy balga,
mert az aszfalt nagyon kemény,
elszállhatunk, mint egy veréb.
De végre összhangba jöttünk,
az úton vígan repültünk,
felengedett a szorongás,
élveztem a motorozást.
Köszöntek az út menti fák,
gyönyörű volt az őszi táj,
mosolygott ránk a napsugár,
miénk volt az egész világ.
Az idő oly gyorsan elrohant,
de emléke mindig megmarad,
az élményt sosem felejtem el,
Jó barátom, köszönöm neked.
Ezen évre is van tervem,
sportrepülőn még nem ültem,
egy életem, egy halálom,
az idén azt is kipróbálom.