nagyon szeretlek

Verze 1:
Este van, megint a sötétben ülök,
A gondolatok kergetnek, az emlékek kísértenek.
Ahogy elmentél, minden elnémult, kihűlt,
A világ színtelen, csak az űr marad belül.
A szívem dobog, de nem látja az utat,
Mintha elvesztettem volna a napokat.
A neved még mindig ott van minden szavamban,
De minden hiába, már nincs remény.
Refrén:
Hiányzol, minden lélegzet fáj,
Mint egy törött álom, ami sosem talál.
A szívem súgja, de te nem hallod már,
Hiányzol, ez az, amit a csend kiabál.
Verze 2:
Füst a levegőben, de nem viszi el a bánatott,
Minden reggel újra és újra kereslek magam mellett.
Az utcák is magányosak nélküled,
De mindenhol érzem még a lépteid.
Kereslek minden arcban, minden mosolyban,
De minden idegen, csak az árnyékod maradt.
A nap felkel, de nem hoz feloldozást,
A szívem csak vár, hogy újra találkozunk.
Refrén:
Hiányzol, minden lélegzetet fáj,
Mint egy törött álom, ami sosem talál.
A szívem súgja, de te nem hallod már,
Hiányzol, ez az, amit a csend kiabál.
Bridge:
A szélben ott vagy, a neved suttogja,
Minden mozdulat, mint egy soha nem múló vihar.
Próbálok felejteni, de az emlékek visszahúznak,
Minden percben csak téged kereslek újra.