Tavaszra vágyom, ébredő tavaszra, A tél rideg, hiába jég varázsa. A szív melegre, szép virágra várna, Örökre élni, hinni vágyakat. Lefestem én tavaszt, az ébredést, Mi lenne szép, az életet mesélje. Kicsinyke hóvirág, ha bújna fényre, A tél utánra volna szép remény. S fehér virágja csöppnyi lét csupán, Kacsint az égre, büszke tisztaság. Tavaszkacajra élet újra vár, Lebegve fákon égi fénysugár. A fény világa hozza el csodát, S a zord hideg keserves alkonyát.