nmn

[intro]
[verze1]
Az éj lassan felragyog,
csendben suhan a nap,
Az élet aztán belefog
örömöt és bánatot is ad
[verze2]
Mint a virág, mi újra nyílik,
egy másik lehull a szélben,
Így játszik a fény és árnyék,
Az idő kerekén, a csendben.
[chorus]
a körforgás nem áll meg,
élet és halál kéz a kézben jár,
Ahogy egy szív elcsendesül,
Egy másik születésre vár.
küzd bennünk az éj és a fény,
bánat, lemondás és remény
[verze3]
Lágy szellő hozza el a múltat,
A jövő már ott vár valahol,
Az idő szálai fonódnak össze,
Egy új kezdet, egy régi sor.
[verze4]
gyertya fénye elalszik csendben,
De lángja máshol fellobog,
Ahogy eltűnik egy régi álom,
Egy új álomban felragyog
[interlud]
[chorus]
a körforgás nem áll meg,
élet és halál kéz a kézben jár,
Ahogy egy szív elcsendesül,
Egy másik születésre vár.
küzd bennünk az éj és a fény,
bánat, lemondás és remény
[outro]
összefonódik a test a lélek és halál
ha elmúlik az élet
a lélek majd új testet talál
és sohasem tűnik el igazán