Текст песни
[Verse]
Az állomás parkolójában, egy régi autó vár,
Tört szívű emberek, kik meleg szót sem találnak már.
A rozsdás fák alatt, egy kisváros rejtekén,
Mesélnek az éjszakák a szívek sajgó sebéről.
[Verse 2]
A kocsmáros odaköszön, ki rég megszokta már,
Hogy az éjszakába visszajárnak azok, kiket bántott a világ.
A sörök habja mélyén, az asztalok peremén,
Egy pohár bor kísérte az emlékek fájdalmas meséjét.
[Chorus]
Javított szívek, mint a ragasztott kerámia,
Repedezett múltunk, de van még benne harmónia.
A törött lelkek, mint a foltozott kabátok,
Újra magukra találnak, erőre kapnak az álmok.
[Verse 3]
A régi templom harangja, reggel újra szól,
Szívünkben felébred egy újabb, szebb nap hajnalból.
Az utcán kisbolt, hol rég nem járnak idegenek,
De a tulajdonos tudja jól, az évek mit tehetnek.
[Verse 4]
Egy fáradt gitár hangja, mely megérinti a szívet,
Játszik egy dalt nekünk, amit sosem feledhetünk.
Az öreg tó partján, ahol gyerekként játszottunk,
Most újra megtaláltunk, mielőtt még mindent feladtunk.
[Chorus]
Javított szívek, mint a ragasztott kerámia,
Repedezett múltunk, de van még benne harmónia.
A törött lelkek, mint a foltozott kabátok,
Újra magukra találnak, erőre kapnak az álmok.