TI NEGYVENEN-BALLADA

Hideg éjszakában fagyhalált szenvednek,
Ruhátlan az éjben majd a jégre mennek.
Meztelen lábaik jéghez odafagynak,
Ellenállni nem tud test a jeges fagynak.
Csábításként akkor odakinn a parton,
Meleg fürdő várta, csak hitet tagadjon.
Együtt szállt az égbe katonák fohásza,
Mind a negyvenüket egy koszorú várja.

Ne legyen közöttük, ki harcát feladja,
És a nagy hidegben hitét megtagadja.
Fagyos éjszakában az egyik katona,
Otthagyta társait, fürdő lett halála.
Meleg vízbe merült a fagyott testével,
Nyomban meghalt akkor remegő szívével.
Ledobta ruháját ekkor fürdő őre,
Keresztény vagyok én, a hitnek őrzője.

Átvette a helyét a negyvenediknek,
Vállalta halált, mint társa a többinek.
Maradtak negyvenen, nem tagadtak hitet,
Vértanúságukkal őrzik neveiket.
Ha valaki hinné, mindez volt csak mese,
Mind a negyvenüknek fennmaradt a neve.
Meletiosz volt a katonák egyike,
Ki a holtak nevét akkor feljegyezte.