Az Élet számos nehéz lépcsőfok, elindulnak a lelkes vándorok. Egy-egy szakaszon a céljuk integet, másutt, a nehézség borít rá felleget.
Felsír nevetve a boldog kisgyerek, sokan bíztatják: játszanék veled. Törik az álom, jön öröm , lepereg a könny. Részvétlen nézi a felnőttes közöny.
Korával nő a sok rendítő buktató. Érzi, hánykódik az elképzelt papírhajó. Falat emelni kőből kellene. Jóságra éhes megsebzett szíve.
Életben család, barát a munka sok-sok állomás. Koronként adott erőt e megannyi változás. Békés kikötőt megnyugvó szigetet családod mutat. Itt minden kitárt szív mosolyodért kutat.
Ildi, Tündi, Zsuzsa, a vők, az unokák próbáljuk pótolni a Hiányzó mosolyát.
Valahányan itt vagyunk, keressük tekinteted, hálával ünnepeljük a Hetvenkedő éveket. Ha kérdezzük, miben nyújthatunk segítő kezet? Te mindig vissza kérdezel: Én mit tehetek!
Nem kérdezed. Te, tudod minket mi bánt.
Érzésben is mindig velünk létezel, szereteted sosem hagy el.
s ha minket megkérdeznél: Na! Most mi volna jó? Hebegnénk és elcsuklik a szó, de hisz mint mindent, te ezt is jól tudod. Kívánunk Boldog Születésnapot. (Tibi)