Utolsó impro

Marhavagonok között kísértet ébreszt,
Csak fújtat fülembe, búgó hangon kérlel,
Még tartsak ki, lassan közeleg a vége,
most nyit ki a végzet mészárszéke.

Ölelem fagyott társam,
fejem alatt a másik,
Utolsó idegszálamon egy angyal,
halk jazz szonettett játszik.

Vonat füttyent, ez hozzá a vokál,
Tenyérnyi helyem, egy lángoló lokál.
Távoli füst az égre kezet rajzol,
Égett hús porában a sátán lelket majszol,
Véres könnyel öblít, mit hozzá élőkből kisajtol.

Következő én leszek, ha maradok és félek,
De ha még a kapu elé leteszem,
mit eddig naivan úgy hívtam, hogy Élet,
megmaradok, mielőtt végleg elenyészek,
Maradok: őrkutyák diétás ebédje...