Esténként, ha kedvem támad, írogatok én. Feltör a vágy az érzelem a biztató remény.
Álmaimat szövöm csendben éjszakákon át. Hallom én a némaságban a lány hívó szavát.
Minden éjjel álmodozok, van nekem kiért. Hosszú utat járok én be, hogy elérjem a célt.
Szívem visz engem előre tűzön, vízen át. Ha kell meg vívnék érte, én százezer csatát.
Szívem dobban pezseg érte az a vörös vér. Nem adom fel, amíg élek szívem érte él.
Dobban a szív, dobban a szív érte zakatol. Álmaimat szövöm érte kezemben egy toll.
Dobban a szív, dobban a szív érte zakatol. Előttem egy papír a szívem már dalol. A szívem már dalol.
Szívem dobban pezseg érte az a vörös vér. Nem adom fel, amíg élek szívem érte él. Dobban a szív, dobban a szív érte zakatol. Álmaimat szövöm érte kezemben egy toll.
Dobban a szív, dobban a szív érte zakatol. Előttem egy papír kezemben egy toll.
Dobban a szív, dobban a szív érte zakatol. Előttem egy papír a szívem már dalol. A szívem már dalol.