lakk-hold süt, csikar árny bélyeget hangtalanságod apróra tépeget lassabban fáj, hogy intenzív legyen az utolsó szobában alszol el velem kacskaringót futsz, az ajtódon retesz hazaérsz elmész, el is tűnsz hirtelen arcodra szórja lisztjeit az éjjel arra gondolsz folyton, mindennel végzel kísértet vagy, kopogsz a járdán sűrű szövés sötétség száll rád kémlelsz mögéd, ki suttog sokat legyintesz, majd jön másik vonat
csókjaid kis ládája elásva mélyre emlékszel néha, de csak a szépre ott sírsz, alvadva és ázva rágatlan, nyeletlen, sehol maradásba