szétszórtad hajszálaid, sokáig őszültem veled kört rajzolsz magad köré te különös egyetlen egy varázshang hagyja el testüregeid, hogy meg ne tudjalak megszédülök beléd, kitört kerék lett minden pillanat az erkélyen hányszor léptünk holdat, most vacogsz hányszor írtuk meg újra a vizet, voltak jó napok ajtódra lánc került, az ablakodra vastag csonthártya sánc alagút lettem, bányatárna, meggymag, sárga ház hagyjuk lógva ezt az időt, tesz-vesz város ránk hagy hogy biztosan elérjük a széleket, valahol még fagy hurokba lábam, a csapda csalt lépre, de kiszínezel mi lesz a vége ha mindent elvesztünk, elélvezel rágj, én is ráglak, hosszú emlékeink vérerén rés nyílik, fogj egy marékra mert nem vagy elég rossz kenőccsel gyógyítsd magad, majd fölázom és mi idetart vagy odaszorít, végül kiszanálom