Egy,kettő,három,négy ,úgy repülök,mint egy légy; Öt,hat,hét,nyolc,tele van a szobámban a polc. Kilenc,na meg a tíz,nincs a lakásban meleg víz. Értelmetlen ez az egész,megáll az agyamban az ész. Én vagyok te és lehet,hogy te vagy én; Csak ne lennék hozzád olyan vén. Elakad a nyelvem,beszélni sem tudok; Ha utolérsz akkor hiába futok. Te vagy az én jobbik énem; Tudod,hogy az életem egyedül élem. Mielött még elhinnéd,hogy őrült vagyok ; Jobb lesz,ha mindent rögtön abbahagyok. Befejezem mondókámat,megnyugtatlak téged ; Tőled nem mást,csak egy kis türelmet kérek.