Meseország

öregszik az idő, napok ráncosodnak,
Elszállott évek a múltról ábrándoznak.
Távoli időkből ébrednek emlékek,
Felkeltik emberben a régi meséket.

Meseország nyílik, álmok világából,
Virágok díszítik álmok csodájából.
Színesek az álmok ebben a világban,
Sétálni szeretnék álmok országában.

De szép lenni újra, ha királyfi lennék,
A meseországban királylányt találnék.
Szemében meglátnám napfény csillogását,
Érezném kezében a szív dobogását.

Valóság, vagy álom, az emlék elrejti,
Álomnak a titkát a szív nem felejti.
Álmodik jövőről, átélni a csodát,
Újra megtalálni a mese országát.

Keresem országot, kitárva kapuját,
Idő kapuján át, a mindig várt csodát.
Idő öregedve, építgeti utat,
Remény kapuján át mutatja az utat.