Az idén végre hatvanöt éves lettem; Ennek örömére nyugdíjba mentem.
Vártam ezt az időt izgatottan belátom; Hetek teltek el és már a helyem sem találom. Hiányzik az izgalom és a társasági élet; Nehéz lesz így az öregkor,ettől félek. Kerülnek a gondok,mégsem vagyok boldog; Munkaruhát mostmár csak otthon hordok. Vígasztal a család,hogy ez nem egy sötét verem; Legalább az unokákat gyakrabban nevelem. Ez is jó lesz,hiszen első a család; Megfőzhetem nekik mindig a vacsorát. Reszket már a kezem,a lábam sem bírja; Mostanság ritkábban fakadok magamba sírva. Pozitívan nézek talán a jövő elébe; Minden nap beleülök a párom ölébe. Amíg a szívünk egy ütemre ver és dobog; Addig elkerülnek bennünket a bajok. A nyugdíjas kor egyetlen egy titka; Midig csak előre nézz és sohasem vissza!