Magyaroknak szép hazája földje, emlékezve a keleti fényre. Ázsiából régen elindultunk, Európa felé vitt az utunk. Hátrahagyva a kopár sztyeppéket, régi múltat a sok szép emléket. Nem gondolva csak a szép jövőre, szívünk dobbant lábunk vitt előre. Az utunkat árny és fény kísérte, meg - megállva néha hátra nézve. Turulmadár magasan az égen, nem úgy lesz, mint valamikor régen. Ázsia már a múltunk emléke, emlékszünk még a keleti fényre. Régi honra, ahol gyökereztünk, Ázsiából mi onnan érkeztünk. Európában lett az otthonunk, érte élünk a hazánkért halunk. Magyar föld már több mint ezer éve, itt élünk a Kárpát – medencében. Magyarhonban gyönyörű az élet, magunkkal hoztuk a sok emléket. Eleinknek ez volt a nagy álma, tanyát vertek a vén Európában. Magyaroknak szép hazája földje, emlékezve a keleti fényre. Ázsiából indultunk el régen, tanyát vertünk a Kárpát – medencében. Eleinknek teljesült az álma, Itt élünk a vén Európában. Magyar föld már több mint ezer éve, Európa a kellős közepében. Európának a közepében. Európa a kellős közepében.