Két város közt.

Két város közt
Vers:1
Két város közt feszül egy csendes híd,
nem vasból van, nem is kőből,
csak szavakból, sóhajokból,
s néha eltűnő térerőből.
vers 2:
Te ott vagy, ahol a nap máskor kel,
én itt, ahol a csillag korán jön el.
De valahogy mégis egy időben
dobban meg a szívünk – két külön testben.

Az üzeneted villan – reggelem fény lesz,
hang a párnámhoz simul esténként,
s bár nem foghatom a kezed, mégis érzem:
minden nap egy újabb eskü a végén.
vers 3:
A képernyőn keresztül is látlak:
hogy mosolyod mikor fáradt, mikor bátor.
És bár a csókod csak pixel most,
mégis beleremeg tőle a zártkörű álom.

HÍD:
Néha fáj, hogy nem vagy itt –
hogy nem dobálhatlak párnával,
nem lopom el a kajád,
nem bújok hozzád csendben,
mint akit csak a jelenléted tart egyben.

Refrén:
De aztán jön egy hang, egy „hiányzol”,
s az egész világ helyrebillen.
Távol vagyunk, igen –
de nálad vagyok minden szívdobbanásban innen.

Cue:
Ez a kapcsolat nem törik –
nem repeszti szét sem tér, sem idő,
mert mi ketten már nem csak pár vagyunk:
mi két végén vagyunk ugyanannak a jövőnek.
Írás nekik: Bari Barbara