Текст песни
Hó hull a térre, csilingel a fény,
Kakaó gőze száll, de valami kemény:
Piros csizma csúszik, folt a szakállon,
Karácsony éjjel törik a szabályon.
Egy capybara néz rám a kirakatüvegen,
Békét rágcsál, mintha répát enne csendesen.
Roxfortnyi vágyak, papírdísz-harang,
Szívem pálcát bont: ma jobb legyen a hang.
Nem futok el, ha csúnyább a díszlet,
A tél is tud szeretni — ha kéred.
Véres Mikulás jön, de nem ijeszt rám,
A szeretet máglya lobban bennem már.
Ha árnyék is ér, patrónus fényt gyújtok,
Capybara mosoly, és jóra fordul minden út.
Véres Mikulás? Csak csúf díszlet ma éj,
Mi meg átírjuk: legyen tiszta, legyen fény.
Hópehely-betűk írják: „Maradj még!”,
A múlt sebeit gyógyítja egy ölelés.
Pakkban nem fér el, ami igazán kell,
De szívből száll, mint seprűn a Rebell.
Csillagszóró szikra a fenyő árnyékán,
Capybara bólint: „Nyugi, jó irány.”
A város zúg, de bennünk csend terem,
A varázslat neve egyszerű: „Szeretem.”
Nem futok el, ha csúnyább a díszlet,
A tél is tud szeretni — ha kéred.
Véres Mikulás jön, de nem ijeszt rám,
A szeretet máglya lobban bennem már.
Ha árnyék is ér, patrónus fényt gyújtok,
Capybara mosoly, és jóra fordul minden út.
Véres Mikulás? Csak csúf díszlet ma éj,
Mi meg átírjuk: legyen tiszta, legyen fény.
Híd
Ha csengő helyett sziréna szól,
És a hír is fagyot hoz — holnaptól,
Varázspálca nélkül is mondhatod:
„Ma jobb leszek, és jobb napot adok.”
Kezemben kéz, ez a titkos jel,
Ettől a sötét nem győzhet el.
Capybara hunyorít: „Lélegezz mélyen!”
A karácsony bennünk él — nem a képen.
Break (ritmusra skandálva)
Ho-ho—hó, nem a hó a hibás,
Maszatos szakáll csak rossz álruhás.
Ho-ho—hó, szíven át a varázs,
Szeretetből lesz a tiszta karácsony-váz.
Utolsó refrén
Véres Mikulás jön, de nem ijeszt rám,
A szeretet máglya lobban bennem már.
Ha árnyék is ér, patrónus fényt gyújtok,
Capybara mosoly, és jóra fordul minden út.
Véres Mikulás? Nézd, már olvad a kép,
Mert kimondtuk együtt: „Legyen fény, legyen szép.”
Outro (lágy)
Hó hull a térre, szívekben tavasz,
Karácsony akkor is itt van, ha havaz.
Capybara alszik, a város megpihen,
S a varázslat végül mi magunk lettünk — ketten.