Hát eljött a tavasz majd a nyár. Szívem már nem vár Képzelt szerelmeket, Tanulja az egyedül is Szeretlek életet. Beérett végre már. Nem lesz faragott ideál. Gyere, ölelhetsz kedves, Szemem már csak a múlttól nedves, Mert még a búcsúba szerelmes. Torok-szorong. De rád cinkos mosollyal néz, Hívogat a kéz simítása, És az ölelésben ott az elengedés.