Csak a szépre emlékezem, arra a halk kis kedves szóra. Szememből a könny lepereg, feltörnek az érzéseim újra. Érted sajog az én szívem, emlékszel egy régi vallomásra. Bocsásd meg a vétkeimet, nem gondolok soha senki másra.
Álmodnom is olyan nehéz, jobb lenne a valóságban élni. Én hibáztam rontottam el, bűneim a szívemet úgy tépi. Elkövettem ezer hibát, voltam én már buta gyarló ember. Érted dobog az én szívem, megjavulok, ígérem én egyszer.
Feleded el a bűneimet, a szívemet már régóta már tépi. Add vissza a kis szívedet, szeretnék én veled újra élni. Érted dobog az én szívem, nem szerettem így még soha senkit. Jóváteszem vétkeimet, nem tudnék én mással boldog lenni.
Bocsásd meg a vétkeimet, nem tudok én soha mást szeretni Jóváteszem vétkeimet, nem tudnék én mással boldog lenni. Nem tudnék én mással boldog lenni