Laci hajtja reggel a várost, Kanyarodik a busz, mint a viharos. Minden megállónál mosoly az arcán, „Szálljatok fel, jó utat kíván!”
Esőben, hóban, napsütésben, Ő mindig a volánnál, sosem késésben. A gyerekek integetnek, a bácsik köszönnek, Laci csak nevet, és a kereket pörgeti szépen.
Este, mikor a város már csendes, Ő hazaviszi a buszt, fáradt, de rendes. Álmában talán még mindig dudorász, Laci, a buszsofőr – városunk hős utazás!