Текст песни
(Verze 1)
Volt egy ember, hírhedt nagy,
Pacalt evett éjjel, nap.
Zsíros kézzel mondta: „Jó!”,
Hittük, ez így maradni fog.
(Pre-chorus)
De jött egy nap, egy nagy csoda,
Megvilágosodott agya.
Előtte állt egy zöld tükör,
És benne egy másik jövő.
(Refrén)
Most tofut eszik és szójatejet,
Nem kínoz többé szegény tehenet.
Káposztát főz és humuszt ken,
Németh Szilárd vegán lett, mekdánelc!
(Verze 2)
Régen pörkölt, most meg lencse,
A konyhája húsmentes lett.
Nincs már zsír és nincs kolbász,
Csak brokkoli és fűszertál.
(Pre-chorus)
Fakanállal áll a gáznál,
„Egy jéghideg mit kérsz?” kiált már.
Ráébredt, hogy a Föld beteg,
Ez a Szilárd most más ember!
(Refrén)
Most tofut eszik és szójatejet,
Nem kínoz többé szegény tehenet.
Káposztát főz és humuszt ken,
Németh Szilárd vegán lett, mekdánelc!
(Híd)
Tüntetésen zászlót lenget,
„Ne bántsátok az állatokat!”
A régi képek szégyent hoznak,
De ő már új úton halad.
(Refrén – duplázva)
Most tofut eszik és szójatejet,
Nem kínoz többé szegény tehenet.
Káposztát főz és humuszt ken,
Németh Szilárd vegán lett, mekdánelc!
(Outro)
Ha ő is képes, hát bárki lehet,
Egy húsimádóból vegán szent.
Ne mondd, hogy nem megy, csak kezdd el,
És egyél inkább padlizsánt, ember!