Felülsz a forró bőrnyeregre, Ujjad közt fordul a kulcs. Meghúzod lassan a gázt, S felbőg a hang, a mélabús. Felgyúlnak lassan a fények, Felmelegednek az erőgépek, Lábad közt egyre hangosabb zajjal Bőg a hatalmas gép. Felülök én is mögéd a bőrre, S elindulunk a messzeségbe, Mellettünk rohanva úszik a távol, Szédülünk már a gyorsaságtól. Repülve száguld géped a tájban, Házak tűnnek messze az árnyban. Fafalak övezik utunkat végig. S néha illatuk arcunkba vág. Száguldunk együtt a messzeségbe, Vakítva tűz a nap, Összesimulva a motornyeregben, Figyelmünk sosem lankad. Elhagyjuk már a falut, várost, Építünk lassan egy új világot, Megállva is csak száguldunk messze, Bele... Veled... a Végtelenbe.