Holdfény

Férfinek születni mennyit ér?
Enyém a világ, hajt a vér
De mi lenne ha egyszer letáboroznék?
Gondoltam én.
A bűbáj börtönében rabul estem
Fogva tartott percem először szerettem
Nem láttam ahogy húz el mellettem az élet
A sorsomat zabálták fel az évek
Lelkemet fogva tartani megérte-e?
A világ olyankor enyém volt-e?
Úgy tűnt egy darabig, hogy igen,
Majd egyszercsak betört a rácson a hideg
A láncaimat hordva izmaim kimerültek
De akkor egy ajtórést pillantottam meg
Bevilágított rajta egy selyem holdfény
Amelynél a lánc már nem volt más mint árnyék
Újra enyém a világ, újra hajt a vér
A holdsugár most ezen az úton kísér
Úgy van velem, hogy szabad a kezem
Bárhol vagyok, kellemesen világítja lelkem
A láncok után még foltos a kezem
De ha nem kell nem nézegetem
Mert elérek vele a holdig is
Ahol landolni egyszer szeretnék is
Férfinek születni sokat ér,
Ha az igazi társ melléd ér,
Aki mellett szabadon élhetsz,
De éppen ezért minden reggel mellette ébredsz.