A rég múl ami jó volt

Párkányban kezdődött, emlékszel, kedvesem?
Első pillantás, ahogy mosolyod rám nevetett.
Ott volt minden, amit reméltem, amit kerestem,
És már akkor tudtam, hogy csak te kellesz nekem.
Visegrád zöldje, a hegyek csöndje várt,
Ott álltunk ketten, csak mi és a nagyvilág.
Annabarlang mélyén a csend, amit megosztottunk,
Szilvásváradon a patak szavára hallgattunk.
Már csak emlék, egy-egy kép a telefonban,
De minden helyszín egy kis részt a szívembe vont ma.
Mert veled bejártunk sok szép helyet együtt,
És mindegyik megőriz egy darabot belőled.
A távolság kegyetlen, most már csak múlt,
De ahogy a képeket nézem, újra ott vagyunk.
Zsanett, a szívemben örökre ott élsz,
Mert minden emlékben egy kis csodát hagytál nekem.