[intro] [verze1] Az idő folyó csendben indul el, forrása a vágy a szép szerelem az így kapott élet még álmodó igaz, gyermeki és csodálkozó [verze2] később már eltűnik a part, Ahogy a folyó vihart kavar sodródunk, visz a folyam kétségek közt hangtalan [interlud] [verze3] Az idő gyorsul, mint szélben a pára, Futunk előre, de hová, hiába. Körülöttünk minden elsuhan csendben, A pillanatok szétfoszlanak menten. [verze4] az időfolyam gyorsan megszűnik az élet a sötét óceánba bukik minden mozdulat, eltűnik már, majd néha emlékeznek ránk [interlud] [verse5] Csak a csend, csak a mély, csak a vég. Az idő folyója ott végleg megpihen, eltűnik benne az élet, a láng leég Mert az óceán mindent eltemet. [outro]