Andrea alszik, fekszik

[Verse 1]
Andrea már rég felébredt,
csak a párnával tárgyal még.
A takaró fogja a vállát,
a nap meg odakint vár rá.

[Pre-Chorus]
„Mindjárt felkelek” — mondja,
majd fordul egyet nyomban.
A teendők sorban állnak,
ő meg rájuk se néz ma.

[Chorus]
Andrea alszik, fekszik,
ma semmihez sincs kedve.
A kanapé őrzi helyét,
a papucs vár hiába este.
Andrea alszik, fekszik,
az óra csak körbe jár.
Ha a lustaság olimpia volna,
ő már dobogón áll!

[Verse 2]
A telefonja csörög egyet,
Andrea ránéz: „Majd később.”
A reggeli ebédre vár,
a hűtő halkan becsukódik már.

[Pre-Chorus]
„Csak pihenek egy percet” —
mondja, s nyújtózik még egyet.
Kint a világ dolga végzi,
bent a párna őt becézi.

[Chorus]
Andrea alszik, fekszik,
ma semmihez sincs kedve.
A kanapé őrzi helyét,
a papucs vár hiába este.
Andrea alszik, fekszik,
az óra csak körbe jár.
Ha a lustaság olimpia volna,
ő már dobogón áll!

[Bridge]
Holnap aztán indul minden,
lista készül, terv is születik.
De ma még csak egy szabály van:
„Ne zavarj, ha szundikálok!”

[Final Chorus]
Andrea alszik, fekszik,
ma semmihez sincs kedve.
A kanapé őrzi helyét,
a papucs vár hiába este.
Andrea alszik, fekszik,
mosoly bújik arcára már.
Ha a lustaság olimpia volna,
övé lenne az aranyérem —
és a párnája is vele jár!