Természet

Lent a téren épp, a réttel szemben állok,
amerrõl fúj a szél, onnan fordulnak virágok.
Kitépheti tövestûl, Becsapódhat egy fába,
akkora szél elébe állnak, de a lombok is így járnak.

Tudni illik úgy történt, miközben egy fa,
beáált az erdõ elé, és mind eltakarta.
Hogy mért nem láttam semmit, az mind miatta volt,
és mikor rákérdeztem, ki lenyelt egy karót.

Gyorsan odébb álltam, hogy mostmár ne is lássam,
az jutott eszembe, kikéne hogy ássam.
De inkább elfordultam, árnyékát se lássam,
mert nagy feadat lenne, be kellett hogy lássam.

Gondoltam, szép is a természet, és a kitárult világ,
de közbe szolt valami, meglátok egy hibát.
Akárhogy is nézem, hiányos a táj,
mert ebböl a szemszögböl, belelóg egy ág.

Gondoltam még egyet, tán csak lekéne vágjam,
de ezt az ötletet, még kikellett találjam.
Teltek a sürû percek, már majdnem neki álltam,
amire egy parkõr, megfogja a vállam.

Szándékomat látva, nyomban elém tárja,
mennyi is e bûntett, paragrafus száma.
Fejemet lehajtva, ítéletre várva,
és persze nem csak én, a rács is be lett zárva.

A nyugalom megrémült, mikor a nappal elsötétül,
és a beszivárgó fényböl, a hold elõbújni készül.
És várhatom a reggelt, a magányom mellém ült.,
már ritkulnak a percek, míg a szürke ég bekékül.

Szerencsétlenség, vagy hiba van a sorsban,
úgy teltek az évek, hogymár szinte gyorsan.
Résen kukucskáva, minden tervem megdölt,
már nem a fátol, rácstol sem látok erdõt !