Lámpafény alatt

*Cím: Lámpafény alatt**

**Verse 1**
Ma végre útnak indulok
A régi ház még visszanéz rám
Az ablakában ég a lámpafény,
talán
Ott szívtam a cuccot, ott hagytam félbe a mondatom

Ugyanaz az utca, de más már a zaj
A kapunál a múlt még utánam kajtat,
hajt
Falak között a tegnap, a zsebemben a holnap
Minden lépésembe beleremeg a gondolat

**Pre-Chorus**
Hányszor mondtam, hogy ez lesz az utolsó
Hányszor hittem, hogy majd erősebb leszek
De most a tükörből nem egy roncs néz vissza rám
Hanem valaki, aki végre élni kíván

**Chorus**
Talán mégis bolondulok
Hogy nélküled is indulok
Házak fölött száll a füst, de nem az enyém már
Sárga lámpafény, engedj el, ne várj
Talán mégis bolondulok
Hogy tisztán végre fuldoklok
De a levegő ma édesebb, mint bármelyik tegnap
Nem köt már láncba a sötét anyag

**Verse 2**
Az udvar kövén árnyékok hevernek
Mint eldobott tűk, némán remegnek
A nevemet suttogja egy törött ablaküveg
Hogy gyere vissza még, itt mindig lesz hely neked

De már nem hiszek az olcsó ígéretnek
Nem hiszek a félórákból ellopott éjjeleknek
Az ereimben most nem lángol semmi méreg
Csak a félelem, hogy végre szabad lehetek tényleg

**Pre-Chorus**
Hányszor mondtam, hogy nem bírom tovább
Mégis mindig felhívtam a régi számot rád
Most meg a zaj helyén csak csend maradt utánad
De ebben a csendben végre hallom a saját szavamat

**Chorus**
Talán mégis bolondulok
Hogy nélküled is indulok
Házak fölött száll a füst, de nem az enyém már
Sárga lámpafény, engedj el, ne várj
Talán mégis bolondulok
Hogy tisztán végre fuldoklok
De a levegő ma édesebb, mint bármelyik tegnap
Nem köt már láncba a sötét anyag

**Bridge**
Ha visszanézek, csak egy árnyék áll az ajtóban
Egy régi énem, kábán, félve, csontig fázva, szótlan
Integet felém, hogy forduljak még vissza
De a szívem már nem érti azt a nyelvet, amit iszva írtam

Most először fáj józanul a világ
De ez a fájdalom élő, és benne van minden hiány
Nem kell több ál-valóság, nem kell több hamis csillag
Csak az, hogy egyszer kimondjam: túléltem magamat

**Breakdown (Refrén variáció)**
Talán mégis bolondulok
De most először jó ez a dolog
Nem égek el egy kanál peremén
Inkább gyógyulok a holnap helyén

**Chorus (utolsó)**
Talán mégis bolondulok
Hogy nélküled el indulok
Házak fölött száll a füst, de nem az enyém már
Sárga lámpafény, hunyd le végre magad, ne várj
Talán mégis bolondulok
De élni most már vállalom
Ha újra hív a régi ház, csak int a sárga fény
Tudom, hogy több vagyok, mint egy elveszett remény

**Outro**
De ma végre útnak elindulok
A régi ház még visszanéz rám
Az ablakában ég egy sárga lámpafény, talán
De nem tart fogva már a sötét anyag, utánam csak a csend rohan tovább.