Magyaroknak hazája, földje

Magyaroknak szép hazája földje, emlékezve a keleti fényre. Ázsiából régen elindultunk, Európa felé vitt az utunk. Hátrahagyva a kopár sztyeppéket, régi múltat a sok szép emléket. Nem gondolva csak a szép jövőre, szívünk dobbant lábunk vitt előre.
Utunkat az árny és fény kísérte, meg - megállva néha hátra nézve. Turulmadár magasan az égen, nem úgy lesz, mint valamikor régen. Ázsia már múltunknak emléke, emlékszünk még a keleti fényre. Régi honra, ahol gyökereztünk, Ázsiából bandukolva jöttünk.
Európában lett új otthonunk, érte élünk a hazánkért halunk. Magyar föld már több mint ezer éve, itt élünk a Kárpát – medencében. Magyarhonban gyönyörű az élet, magunkkal hoztuk az emléket. Eleinknek ez volt a nagy álma, tanyát vertek a vén Európában.
Magyaroknak szép hazája földje, emlékezve a keleti fényre. Ázsiából indultunk el régen, tanyát vertünk a Kárpát – medencében. Eleinknek teljesült az álma, Itt élünk a vén Európában. Magyar föld már több mint ezer éve, Európa kellős közepében. Európának a közepében. Európa kellős közepében.