Nadrág

száram zöld, akár a reggel,
csalán ütött rajtam színt,
egyszer téglafoltnak hittem
a kandikáló karmazsint,
folyékony szappan elkerült,
ha ledobnak, lábam rendületlen áll,
senki sem próbált fel engem,
kivéve Kareszt, a Bubit, meg a Kör Királyt

varrásom szép, és oly’ kecses,
mint sárga sztráda bokáig ér,
stoppolt a térdem, s zsebeimbe
csúszik a zsír a fillérekért,
nekem játszótér a tócsa,
sár ad hozzá jó irányt,
senki sem szaggathat engem,
kivéve Kareszt, a Bubit, meg a Kör Királyt

holnap majd ünneplőd leszek,
laza gatyád, jó indigód,
csizmát hozzám ne keress,
elég lesz hóhányó trikód,
deszkákon állva megtapsolnak,
mint jó színészt, vagy nagy zsiványt,
dicshimnuszból senki sem kap,
kivéve Kareszt, a Bubit, meg a Kör Királyt