A Modell

Hosszú fehér ruhában áll előttem,
Kezében tartja a szívét
Én durva, gyarló ecsettel kezemben,
Nézem, nézem és rajzolom, festem a szívét.
Kifeszített vászon a lelkem.
Az ecsetem lassan halad,
Mi lesz, ha a kép befejezetlen marad.
Fáradt kezem felemelem,
Újra egy vonást festek a képre,
Este van…..
Embereket sodor elém az élet,
És rajzolok, festek
Az emberek lelkére szíveket.
Félek, oly rövid az élet,
Hamar eljön a halál,
Jaj, ha készületlenül talál,
Ha a munka nem lesz befejezve.
Sietek, rajzolok
az emberek lelkére szíveket.
És mindenhová elkísér a Modell,
Mindig előttem áll
Szívével kezében, hosszú fehér ruhában
Az Istenember.